Miért hallgassunk a megérzéseinkre

2018.08.12

" Az egyetlen valóban értékes dolog az intuíció." (Albert Einstein)

Röviden: mert a legcélravezetőbb. Bővebben: mert a zsigeri megérzések a benső iránytűd, a legtisztább válaszok lelkedből, hogy merre tarts életedben, és mi az, amit meg kell tanulj, vagy meg kell tegyél a lelki fejlődésed útján. A megérzések soha nem rombolnak, hanem a valódi életutadra terelnek, ahol bizony kristály tisztán fel kell vállalnod önmagad. Úgy, ahogyan vagy. És nem úgy, ahogy gondolkodsz magadról. Az, hogy milyennek gondolod az életet, hogy annak milyennek kell lennie, illetve, hogy mi a valódi utad, fejlődésed, az van, hogy eltér egymástól. Az életszakaszaink során mindig fejlődünk, mindig tartunk valahova és ezen az úton az intuitív megérzéseink vannak leginkább segítségünkre.

Mi történik, ha nem hallgatunk a megérzéseinkre?

"Az intuitív elme a megszentelt ajándék, a racionális elme a hű szolga. Mi egy olyan társadalmat teremtettünk, amelyben tiszteljük a szolgát és elfeledtük az ajándékot." (Albert Einstein)

Gyakran bajt okoz és tetézi a helyzetet, ha nem figyelünk őszintén a megérzéseinkre, ha egóból elnyomjuk azt a bizonyos hatodik érzéket, és nem a lelkünk szerint cselekszünk, ami sugallja, merre menjünk, mit tegyünk, hogyan döntsünk. Mert az út ilyenkor az ismeretlenbe, teljesen új utakra vezethet, amiben semmi sem kézzel fogható. Egyszerűen csak hinni kell benne és magadban, előremenni, cselekedni, átmeneti nehézségekkel, félelmekkel szembenézni. Oda bátorsággal, elszántsággal és reménnyel telve lehet belépni. Persze ez elsőre ijesztő, mert lehet, hogy ki kell lépni a komfort zónából, vagy egy megszokott párkapcsolatból, unalmas munkából.... Hiába nem boldogít, az új és ismeretlen, mégis ijesztőbbnek tűnik. Ilyenkor elkezdjük győzködni magunkat, hogy jó az, ha minden marad a régiben. Felsorolunk egy csomó észérvet, hogy miért is jó nekünk a megszokott. Megy a védekezés. Elnézünk a zsigeri megoldás felett, és reméljük, hogy a könnyebbnek látszó út a jó döntés. Pedig nem.

Ha az ego győz, akkor annak a mechanizmusnak több romboló hatása is van.

Mit tapasztalok ebből a negatív spirálból?

1. Megerősítjük azt, hogy "nekünk ez úgysem fog menni". Azaz mélyítjük kishitűségünket, lekicsinyítjük teremtő képességünket, és konzerváljuk magunkat egy régi minta csökkentett, boldogtalan üzemmódjához. Úgysem találok magamhoz illő párt, munkát, mert nem vagyok hozzá elég jó/ érdemes/ szép/ csinos/ okos/ képzett/ intelligens/ érdekes/ gazdag stb.

2. A félelem és hiány érzetét tápláljuk be. Azt, hogy félni kell a külvilágtól, hogy nem tudjuk megadni magunknak mindazt, ami boldogít, nincs elegendő erőnk változtatni, vagy számunkra elérhető rendes férfi vagy nő, vagy nem létezik normális munkahely, stb.

3. A passzivitásunk önfeladáshoz vezethet. Feladjuk, még mielőtt bele is kezdhetünk volna és az esélyt sem adjuk meg az újnak, ez tovább növelheti tehetetlenségünk, szorongásunk, ami akár tartós haraghoz, bosszúhoz, vagy akár depresszióhoz is elvezethet.

A legérdekesebb ezeknél a folyamatoknál az, hogy leggyakrabban gondolatok és belső párbeszéd formájában a fejünkben zajlik le. A saját illúzióink világába bezárva magunkat. A külvilág pedig a mi belső világunkra reagál, és megmutatja magát a saját elvárásainknak megfelelően. Tehát, pl. ha mi magunk elutasítjuk, sokat bántjuk magunkat, akkor azt fogjuk észlelni, hogy cseszeget, szekál, sűrűn megbánt a környezetünk, és esetleg észre sem vesszük, ha valaki szeretetteljesen közeledik (ha tud).

Nem arra van az életünk, hogy faltól falig éljünk. Szabad akaratunk jogán minden egyes percben dönthetünk úgy, hogy változtatunk. Számtalanszor tesszük ezt nap, mint nap. Minden egyes lépés előtt, amit eddig tettünk, ott volt az ismeretlen. Kiskorunkban nehéz volt megtanulni járni, majd futni, eleinte sokszor elestünk, de felálltunk, és gyakoroltuk tovább, míg nem ment. Majd erősödtünk fizikailag, fejlődtünk érzelmileg és a felnőtté válás útján egyre nagyobb számban érkeznek az érzelmi, lelki erősödést szolgáló feladatok is. Már miért lenne megúszható az érzelmi mélyülést, az intimitást, a lelki érettséget és az érzelmi intelligenciát fejlesztő élethelyzetek megélése?

Mi lehet a megoldás, ha beleragadtál egy élethelyzetbe, amin szeretnél változtatni?

1. Ha egy bizonyos élethelyzetből eleged van, akkor csendesítsd le elméd és hallgass a belső hangodra. Halld meg, mit súg neked, mi jön zsigerből. A belső válasz mindig roppant egyszerű és világos, soha nem rosszakaró, romboló. Legyen bármi is a válasz, ne hessegesd el, ne magyarázd túl, csak figyelj és cselekedj. Az lesz a jó út!

2. Sokszor nem a legkényelmesebbnek látszó út a jó döntés. A megérzéseid jót súgnak, csak néha nehéznek tűnik. Van, hogy egy egyszeri kényelmetlen döntéssel egy nagy rakás hosszú távú szenvedést megspórolhatsz. Csak úgymond "tökösnek" kell lenni felvállalni azt az egy kényelmetlen döntést, mind magad, mind társad, vagy környezeted előtt. Ha a sors ismeretlen útra visz, akkor segíthet egy életfelfogás: Lásd az életed, mint tapasztalások sorozatát, amikor minden veled történt eseményből és találkozásból leszűrheted, mire volt jó, mit tanultál magadról és a helyzetből. Így tudatosan irányíthatod életed, a szerint, hogy milyen tapasztalatokat akarsz megélni. Tehát a tudattalan félelmet lecseréled egy tudatos jelentéttel, önismerettel. 

3. Bármilyen mértékű növekedés, változás, eltérés a megszokottól hozza meg az áhított válaszokat. Van, amit előre kiszámolni nem lehet. Előbb meg kell lépni a változást, bele kel menni élethelyzetekbe, hogy aztán a megfelelő irányba kormányozd életed. Ehhez látnod és érezned kell, hol tartasz. Az apró sikerélmények fognak tovább vezetni, és a győztes/ kellemes/ önbizalommal teli sikerélmény érzése adja az erőt, lendületet és a motivációt a további lépések megtételére. Ki kell tarts, nem szabad feladni idő előtt. Jó, ha türelmes vagy.

4. Minden percben tudatosan megválaszthatod, hogy milyen érzéseknek, gondolatoknak adsz erőt. Nem kell mindig boldognak lenni, de örök szomorúnak sem, és ugyanúgy teremthetsz bőséget, (minden van) vagy hiányt (nincs elég). A hangulatod is befolyásolhatod számtalan módon. Az egyik legegyszerűbb és legjobb dolog örömhormon termelésre a sport, az élvezetes társas együttlét, az öröm és sok nevetés, stb. Menj olyan közegbe, ahol jól érzed magad, merj változtatni érdeklődéseden, vagy társaságodon, tanulj valami újat, lépj be egy motiváló/ sport/ fogyi közösségbe, ha inspirációra, társakra van szükséged a változáshoz. 

5. Minden sokkal egyszerűbb, ha megengeded azt, hogy az élet áramoljon rajtad keresztül, teret engedve a tiszta érzéseknek, gondolatoknak, sugallatoknak. Sokkal könnyebben ér el Hozzád mindaz, amire vágysz, ha elengeded magad, ragaszkodásaid. Az elengedés van, hogy könnyen megy, és vannak nehezebb témák, de annak szorításán is lehet engedni. Fel fogsz lélegezni, meg fogsz könnyebbülni, ha egy kicsit dobod a kontrollt és belelazulsz az élet nevű játékba. Sokszor váratlan és előre nem látható események sorozata láncreakcióként indítja be, vagy hozza el a legnagyszerűbb változást életedbe. Van, hogy egy apró lépés is elég ahhoz, hogy beinduljon egy új folyamat, és kimozdulj a vakvágányról.

6. Életedben rengeteg jó dolog történt már Veled, amit hajlamosak vagyunk elfeledni.

  • Mikor vetted számba mindazt a sok jót, amiért, vagy akikért HÁLÁT adhatsz?
  • Elgondolkodsz-e néha azon, hogy mennyi minden nagyszerű dolog, helyzet, esemény történt már meg Veled.
  • Érzed-e azt ilyenkor, hogy van valami csodálatos kreatív teremtő erő, ami folyamatosan munkálkodik benned és körötted?

Igen, a hála és megbecsülés érzése az, ami kiemel a szürke hétköznapok ködéből és felemel Téged a valódi élethez és valódi csodákhoz. Ez a valóság. Hogy mindent lehet, csak el kell kezdeni, bele kell állni, lépni kell, mert kisebb nagyobb csodák várnak ránk, amiket igazán kár lenne kihagyni! 

Ezen az úton legjobb vezetőnk lehet a megérzéseink, amelyet megismerve, fejlesztve, finom és bölcs jelzéseire támaszkodva egyre kiteljesedettebb, izgalmasabb, szebb és gazdagabb életet élhetünk.